Nem tudom ti hogy vagytok vele..De én imádok szakmai videókat nézni. Egyrészt azért,mert tudom,hogy nagyon nagyon nagyon sokat tanulhatok belőle,másrészt meg lenyűgöz. Ez lehet,hogy szakmai ártalom,vagy szenvedély? Elképesztő sok gyönyörűséget látok abban,amikor fémmel dolgozok.Sajnos egyelőre nem áll rendelkezésemre az a felszerelés,amivel a tényleges aranyműves munkákat eltudom készíteni,ezért kénytelen vagyok beérni csak a tűzzománccal.:) Szerencsére ez is ad egy jó adag csodálni valót. Elég rugalmasnak,és türelmesnek kell lennie az embernek a tűzzománchoz. Rengeteg meglepetést okoz. Kigondolsz valamit,kikeversz valamilyen színt,berakod a kemencébe..és van amikor döbbenetesen más "sül ki belőle".
Aki ragaszkodik a terveihez,ne zománcozzon!Vagy fogja fel egy kis személyiségfejlesztésnek!:)
Ez viszont nagyon érdekes gondolat.Az egyik foglalkozáson,az egyik kis tanoncom azt mondta,hogy furcsálja azokat akik beszélgetnek a foglalkozás közben.Ő annyira "transzba" esik az alkotástól,hogy nem tud semmi másra figyelni.Teljesen kikapcsol,és az óra végére feltöltődik.
Nagyon jó ezt hallani.Ilyenkor éri el az ember azt,hogy nem pusztán a szórakozásért alkot,hanem olyan energiákért,ami a lelke legmélyebb pontjaiba érkezik. Én ezt egyfajta meditációnak nevezem. Az az érdekes az egészben,hogy én szinte minden nap zománcozok,mégis nagyon ritkán tudom ezt az állapotot elérni. Szükséges hozzá vagy egy olyan szintű lelki zaklatottság,amiből az egyetlen kiút a belemélyülés.Vagy egy olyan belső béke,amitől pikkpakk meg tudsz feledkezni a külvilágról.Nehéz feladat.De nem lehetetlen!:)Szeretném ezt tudatosan is irányítani.Mindenkinek meg kell találnia azt a tevékenységet,amitől eltud csendeseni a lelke...legalább egy órácskára. Rengeteg energiát nyerhetünk ilyenkor.
